Újabb olvasmány, amit a mini könyv klub (8) nak köszönhetek. Én erre a könyvre szavaztam, úgyhogy nagyon örülök hogy mindenki más is ezt szerette volna olvasni :)
Fülszöveg:
A regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…
Az elejével be kell valljam, nagyon nehezen haladtam... Mindenki annyira odáig volt érte, úgyhogy én már előre féltem hogy ekkora hype után mire számítsak. Az elején nehezen haladtam, nem is tudtam beleélni magam, nem is értettem teljesen, aztán ahogy haladtunk tovább a történetben, több minden is történt velem egyszerre:
- Elkezdtem falni a sorokat, és alig vártam hogy megtudjam, mi lesz a vége
- Elkezdtem unottságból egyre inkább átváltani meglepettre, aztán sokkoltra...
Szerintem az a legjobb / legrosszabb ebben a könyvben, hogy baromira megtörténhet ez egyébként kb. bármikor. Persze, nagyon durva, brutális változás ez, és mindig azt gondoljuk hogy mi ezt nem hagynánk, velünk nem történhet meg. De az a szép ebben a könyvben, hogy elgondolkodunk, beleképzeljük magunkat, megijedünk, de végül olyan gondolataink lesznek, legalább nekem biztosan, mint a következők:
- Nem értékeljük eléggé azt, amink van, mindent annyira természetesnek veszünk, pedig nem feltétlen az minden. Mindenért hálásnak kellene lennünk!!
- A mai világban már szerencsére nincsenek nagy különbségek a nők és férfiak között, pedig nem mindig volt ez így, hálásnak kell lennünk ezért is!
- Szabad akarat. Egyenjogúság. Ezek mind olyan szavak amik most egyértelműek, amiket alapértelmezettnek veszünk, amiben élünk. Mégsem értékeljük eléggé, pedig kellene.
Annyira sajnálom a végét, legalább azt, hogy SPOILER! (jelöld ki ha látni szeretnéd!)
nem tudjuk meg pontosan mi történt Fredével, nyilván értem én hogy a szerző azt szerette volna ha mi találunk ki valamilyen véget, ha meghagyja ezt nekünk, de én szerettem volna tudni...
SPOILER VÉGE!
Sok rész van a könyvben amit nagyon durvának tartok, de a fenti kép az egyik ilyen jelenet. Amikor az elnyomottakat abban a hitben tartják hogy van egy kis hatalmuk valami / valaki felett. Amikor nincsenek tisztában pontosan a cselekedet súlyával, nem tudják mit tesznek, csak végre kiszabadulnak az eddig szigorú szabályok alól, és egyszer azt tehetnek amit akarnak, levezethetik a feszültséget, hiába egy ember az akin levezetik...
Brutális, súlyos, komoly mondanivalót tartalmazó könyv. Abszolúte ajánlom mindenkinek!
Idézetek:
– Tekintsétek magatokat igazgyöngyöknek. – Ezt a nyálas erkölcsi prédikációt váltjuk ki belőle, ahogy ott gubbasztunk sorban, lesütött szemmel. (…)
Ha jobban meggondolom, az igazgyöngy nem más, mint megszilárdult kagylóköpet.
Az első elítéltet fekete kesztyűs kezek támogatják fel a székéről. Mi lehet a bűne? Olvasás? Nem, azért csak a fél karját vágják le az embernek, és ha harmadszor bizonyítják rá.
Kótyagosnak érzem magam. Ezen elmélázom: talán tényleg begyógyszereztek. Lehet, hogy az életem, már amit annak hiszek, pusztán paranoiás érzékcsalódás?
Csalfa remény. Tudom, hol vagyok, ki vagyok, és milyen nap van. Így ellenőrzöm magam, eszemnél vagyok-e. Az ép ész drága kincs; őrizgetem is, ahogy egykor a pénzzel tették. Gyűjtögetem, hogy legyen elegendő, mire eljön az idő.
