A molyon láttam hogy ez a könyv nagyon megosztó, és már alig várom hogy a minikonyvklubban is minél több értékelés szülessen mert nagy kíváncsi vagyok a többiek véleményére. 

Ha egy szóban és röviden kéne leírnom azt mondanám, imádtam! De ez nem lenne igaz, mert egyben elszörnyülködtem, utáltam is. Nem a könyvet, hanem azt amiről szólt, ami történik benne, és ami a valóságban is megtörtént. 

Fülszöveg:

1939, a náci Németország 
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. 
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. 
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. 
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.

Számomra elég sokkoló volt már eleve az, hogy az egész történet a halál szemszögéből olvassuk. Én a halálhoz eléggé sajátságosan viszonyulok, tudom hogy egyszer el fog jönni, mindenkinél, de én eléggé félek tőle. Szóval nekem lehet hogy már eleve ez rányomta a bélyegét az egész olvasásra...

Mindenesetre a történetbe én bele tudtam élni magam. Ráadásul tudjuk, hogy a háború, Hitler, a bombázások, a Zsidó gyűlölet mind-mind megtörtént a való életben is.

A főszereplő Liesel élete nem indul túl jól. Ott kapcsolódunk be az életébe, amikor a halál eljön az öccséért. Itt kezdődik az egész folyamat, majd folytatódik azzal hogy az anyja örökbe adja Lieselt egy családnak, ahol az mostohaanya kezdetben nem tűnik túl kedves anyának... 

Nagyon sok minden történik a könyvben de egyszerűen képtelen vagyok mindent leírni ami benne van, nem is tudnám... 

A legjobban a pincében lévő Zsidó munkái tetszenek benne, és nagyon jó hogy ezek az illusztrációk be kerülhettek a könyvbe is :)

Összességében szerintem ez egy abszolút 5 csillagos könyv! Nem az a fajta könyv, aminél tűkön ülsz, hogy olvashasd, legalábbis számomra. És mégis megvolt benne valami, ami miatt a végén azt kell hogy mondjam ez egy igazán jó könyv volt. És ez a valami az, hogy megérintett. Hogy olyan dolgokról olvasunk ami a valóságban is megtörténhetett. Külön külön láthattunk benne sok féle ember típust, sok féle sorsot. És igen, a végén igazán szükségem volt nagyon sok pzs-re is, és muszáj volt utána egy light-osabb történetet olvasnom, de nagyon örülök hogy elolvastam. És szerintem mindenkinek olvasnia kéne, mert ez egy olyan könyv. 

5/5

Fülszöveg:

Oscar ​Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne.

A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain.

Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…

Általában úgy kezdem az értékeléseimet itt a blogon, hogy ezt a könyvet nem olvastam volna, ha nincs a minikönyvklub, és ez most hatványozottan igaz. 

Ezzel a könyvvel sosem szemeztem, sosem néztem ki magamnak, úgy általában a klasszikus könyveket valamiért nagy ívben elkerülöm. Talán a kötelező olvasmányok miatti utálat, vagy mert sosem kötöttem a klasszikus regényekkel szorosabb (sőt semmilyen) barátságot, ezért bevallom nem annyira örültem amikor kiderült hogy ez lesz az októberi olvasmány, de persze valahol kicsit örültem is, mert valljuk be, néha ilyeneket is illene olvasni. 

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, úgy nagyjából nem is tudom a 20-30-ig oldalig én nagyon nehezen barátkoztam vele. A megfogalmazás, Hanrynél eleinte nem tudtam eldönteni, hogy komolyan beszél, vagy cinikus, vagy egyáltalán, nem tudtam hova tenni. Aztán szép lassan elindult a történet, és egyre jobban kezdtem "élvezni", bár nem ez a megfelelő szó, mert inkább egyre jobban "elborzadtam", az lenne a jó szó talán. 

 A könyv olvasása közben vegyes érzelmeim voltak. Van az a rész a könyv eleje, vagyis inkább negyede körül, ahol még csak épp hogy elkészült a festmény, amikor Dorian szépségéről beszélt mindenki, és arról, hogy a szépség igazán, és nagyon fontos. Próbáltam vonatkozó idézetet keresni, de nem tudom hogy pont ez volt-e akkor:

Ha elmúlik az ifjúsága, szépsége is vele vész, és akkor tüstént fölfedezi, hogy nincs több diadal számára, vagy be kell érnie azokkal a nagy győzelmekkel, melyeket a múltjára való visszaemlékezés keserűbbekké tesz, mint a vereségeket.

Lehet hogy nem ez volt az, de azt tudom, hogy miközben olvastam, nagyon elgondolkodtam hogy húú basszus, nekem most aztán tüstént neki kell állnom megint fogyókúrázni, és tényleg, basszus azért fontos hogy jól nézzünk ki. 

Aztán, ahogy olvastam tovább kezdtem meglátni az egészben a rosszat, azt, hogy nem csak szépségre törekszik Dorián, vagy inkább Henry nem csak ezt sugallja neki, hanem azt is hogy a szépség mellett legyen kegyetlen, élvezzen ki minden pillanatot de úgy hogy ne legyen baja azzal ha valakit közben eltipor esetleg...(és közben én is kezdtem egyre jobban belegondolni hogy sokkal inkább maradok ilyen mint most vagyok, de ezen az áron sosem akarnék szépséges lenni)

Számomra az egyik Legszörnyűbb rész az volt, amikor SPOILER!! (Jelöld ki ha látni szeretnéd)

Sibyl öngyilkos lesz, és hogy Dorián hogyan próbálja az egészet úgy megmagyarázni hogy közben a végén már úgy érzi, hogy ez így volt tökéletes, így volt a legjobb, mindenkinek. És ez szörnyű hogy nagyjából pár óra leforgása alatt meg tudta magának magyarázni, vagyis inkább Henry magyarázza meg neki hogy ezzel miért is nem kell törődnie, és miért menjen el este operát nézni. SPOILER VÉGE!

 Itt be is illeszteném az egyik kapcsolódó idézetet (SPOLIERES, ne olvasd el ha a könyvet sem olvastad még)

Az idősebb férfi tenyerébe temette arcát.
– Milyen szörnyű – suttogta és összeborzongott.
– Nem – felelt Dorian Gray –, nincs ebben semmi szörnyű. Egyike korunk regényes tragédiáinak. Azok, akik játszanak, rendszerint hétköznapi életet élnek. Jó férjek és hűséges hitvesek, szerelmes lények. Tudod, mire gondolok – középosztálybeli erény vagy ilyesmi. Mennyire más volt Sibyl! Ő a nagyszerű tragédiáját élte. Mindenkor hősnő volt. Utolsó este, mikor játszott – azon az este, mikor láttad –, azért volt olyan rossz, mert megismerte az igazi szerelmet. Mikor megismerte, hogy mennyire nem igaz, meghalt, mint ahogy Júlia meghalt volna. Újra a művészet légkörébe távozott.

Ami nagyon furcsa volt nekem még, és végig kísérte a könyvet az a "regényes" szó használata. Nem számoltam össze de szerintem legalább 3 oldalanként egyszer meg volt említve ez a szó. Ha nem többször. Vagy csak nekem tűnt ez fel? Eleinte zavart, de aztán egyre jobban megértettem, és megszerettem ezt a szót ebben a szövegkörnyezetben.

Összegzés:

Örülök hogy elolvastam annak ellenére, hogy őszintén megvallva ha nincs a minikönyvklub, biztosan nem olvasom el. Nehezen indult be számomra, de a végére már szinte faltam a sorokat. Nagyon sok mondanivalója van a könyvnek, és ha belegondolok mennyien vannak ebben a mai világban is így, sőt, talán egyre többen, akik a szépséget találják a legfontosabb, és talán az egyetlen olyan dolognak az életükben, amivel igazán törődni akarnak. Minden más tulajdonság legyen az belső vagy külső, lényegtelen. Sok embernek kéne még egy ilyen festmény, amelyen láthatják hogy hova torzul a lelkük a sok szörnyűségtől, csak az a baj, hogy attól félek Dorianhoz hasonlóan ők is inkább a festményt dugnák el, és nem magukon változtatnának...

5/5

Újabb olvasmány, amit a mini könyv klub (8) nak köszönhetek. Én erre a könyvre szavaztam, úgyhogy nagyon örülök hogy mindenki más is ezt szerette volna olvasni :)

Fülszöveg:

A ​regény – egy orwelli ihletésű disztópia – egy jövőbeli, vallási fundamentalista államban játszódik, ahol a főhősnőt csupán azért tartják becsben, mert azon kevesek egyike, akinek termékenysége az atomerőművek által okozott sugárszennyezést követően is megmaradt. Az ultrakonzervatív Gileád Köztársaság – a jövő Amerikája? – szigorú törvények szerint él. A megmaradt kevéske termékeny nőnek átnevelő táborba kell vonulnia, hogy az ott beléjük vert regula szerint hozzák világra az uralkodó osztály gyermekeit. Fredének is csupán egy rendeltetése van az idősödő Serena Joy és pártvezér férje házánál: hogy megtermékenyüljön. Ha letér erről az útról, mint minden eltévelyedettet, őt is felakasztják a Falra, vagy kiűzik a Telepekre, hogy ott haljon meg sugárbetegségben. Ám egy ilyen elnyomó állam sem tudja elnyomni a vágyat – sem Fredéét, sem a két férfiét, akiktől a jövője függ…

Az elejével be kell valljam, nagyon nehezen haladtam... Mindenki annyira odáig volt érte, úgyhogy én már előre féltem hogy ekkora hype után mire számítsak. Az elején nehezen haladtam, nem is tudtam beleélni magam, nem is értettem teljesen, aztán ahogy haladtunk tovább a történetben, több minden is történt velem egyszerre: 

• Elkezdtem falni a sorokat, és alig vártam hogy megtudjam, mi lesz a vége
• Elkezdtem unottságból egyre inkább átváltani meglepettre, aztán sokkoltra...

Szerintem az a legjobb / legrosszabb ebben a könyvben, hogy baromira megtörténhet ez egyébként kb. bármikor. Persze, nagyon durva, brutális változás ez, és mindig azt gondoljuk hogy mi ezt nem hagynánk, velünk nem történhet meg. De az a szép ebben a könyvben, hogy elgondolkodunk, beleképzeljük magunkat, megijedünk, de végül olyan gondolataink lesznek, legalább nekem biztosan, mint a következők:

• Nem értékeljük eléggé azt, amink van, mindent annyira természetesnek veszünk, pedig nem feltétlen az minden. Mindenért hálásnak kellene lennünk!! 
• A mai világban már szerencsére nincsenek nagy különbségek a nők és férfiak között, pedig nem mindig volt ez így, hálásnak kell lennünk ezért is!
• Szabad akarat. Egyenjogúság. Ezek mind olyan szavak amik most egyértelműek, amiket alapértelmezettnek veszünk, amiben élünk. Mégsem értékeljük eléggé, pedig kellene.

Annyira sajnálom a végét, legalább azt, hogy SPOILER! (jelöld ki ha látni szeretnéd!)

nem tudjuk meg pontosan mi történt Fredével, nyilván értem én hogy a szerző azt szerette volna ha mi találunk ki valamilyen véget, ha meghagyja ezt nekünk, de én szerettem volna tudni...

SPOILER VÉGE!

Sok rész van a könyvben amit nagyon durvának tartok, de a fenti kép az egyik ilyen jelenet. Amikor az elnyomottakat abban a hitben tartják hogy van egy kis hatalmuk valami / valaki felett. Amikor nincsenek tisztában pontosan a cselekedet súlyával, nem tudják mit tesznek, csak végre kiszabadulnak az eddig szigorú szabályok alól, és egyszer azt tehetnek amit akarnak, levezethetik a feszültséget, hiába egy ember az akin levezetik... 

Brutális, súlyos, komoly mondanivalót tartalmazó könyv. Abszolúte ajánlom mindenkinek!

 Idézetek:

– Tekintsétek magatokat igazgyöngyöknek. – Ezt a nyálas erkölcsi prédikációt váltjuk ki belőle, ahogy ott gubbasztunk sorban, lesütött szemmel. (…)
Ha jobban meggondolom, az igazgyöngy nem más, mint megszilárdult kagylóköpet.

Az első elítéltet fekete kesztyűs kezek támogatják fel a székéről. Mi lehet a bűne? Olvasás? Nem, azért csak a fél karját vágják le az embernek, és ha harmadszor bizonyítják rá.

Kótyagosnak érzem magam. Ezen elmélázom: talán tényleg begyógyszereztek. Lehet, hogy az életem, már amit annak hiszek, pusztán paranoiás érzékcsalódás?
    Csalfa remény. Tudom, hol vagyok, ki vagyok, és milyen nap van. Így ellenőrzöm magam, eszemnél vagyok-e. Az ép ész drága kincs; őrizgetem is, ahogy egykor a pénzzel tették. Gyűjtögetem, hogy legyen elegendő, mire eljön az idő.

A minikönyvklub 7-ben a jelenlegi hónapban egy szabadon választott Fantasy-t olvashattunk, ahol az én választottam az Enigma volt, mert már nagyon régen várólistás nálam, és tudom hogy tovább toltam volna most is, de nagyon örülök hogy valamiért mégis ezt választottam :)

Fülszöveg:

Olvastam a molyon az értékeléseket, és megint csak egy megosztó könyvet kaptunk. Valaki szereti, valaki nem utálja ugyan, de nem érti mi ez a nagy hype. Én abszolút a szereti kategória vagyok :) Mit szereti, imádja?! :)

A történetről.

Azt ugye megtudjuk a fülszövegből is, hogy Lena szülei meghalnak, ismeretlen helyre kerül, ismeretlen emberekhez. Ahova kerül az egy nagyon nagy birtok, tele lovakkal, én valahogy így képzelem:

És ezen a helyen kezdődnek a bonyodalmak, a képességével, barátságról, családi titkokról, szerelemről, és a végén egy izgalmas nyomozásról. 

Amit szerettem benne, és amiért ajánlom:

Mindenki írja, hogy igen, megvannak benne a hibák, hát én esküszöm nem vettem észre. Folyamatosan olvastatja magát, van benne minden, oké, igen, vannak benne klisék is, mint például a rossz fiú esete a szomszédból. És ? engem nem zavart :) Sőt. Alexet nagyjából el is képzeltem magamnak, valami ilyesmi lenne az "Én" Alexem:

Szóval igen, vannak benne klisék, de kit érdekelt? Sodort magával a történet végig. Lehet hogy ez amúgy tiniknek íródott? 

Ja bocs, nem érdekel! Így 32 25 évesen is simán élveztem a regényt. Volt, hogy nevettem, volt hogy sírtam, de végig érzelmeket váltott ki belőlem végig drukkoltam Lenával együtt. 

Ami nem tetszett.

Bocs, de ilyen nincs :D

Cím

ENIGMA.

Utánanéztem. Ez a jelentése: Az Enigma üzenetek sifrírozására (titkosítására, kriptográfiai kódolására, rejtjelezésére) és desifrírozására (visszafejtésére) használt, német gyártmányú, forgótárcsás, elektromechanikus berendezés. Az „Enigma“ szó a görög(αίνιγμα) szóból ered, melynek jelentése: rejtély, rejtvény.

Nagyon találó, a könyvben ugyanis a helyet hívják Enigmának, ahova Lena költözik. És hogy miért találó? Olvasd el, és meglátod :) 

Összegzés:

Korosztálytól függetlenül ajánlom mindenkinek ezt a könyvet, mert szerintem minden benne van, ami egy jó kikapcsolódáshoz kell. Van benne, misztikum, romantika, izgalom, veszekedés, titok, család, és persze szerelem. És ami a legjobb, magyar az író! Mindig öröm úgy olvasni egy könyvet, hogy tudjuk magyar a szerző, ráadásul még ennyire jó is! A második részt már el is kezdtem olvasni, ami merőben másként indul mint ez a könyv (nem véletlen hogy az megkapta a pszicho-thriller címkét míg ez a könyv nem). Na de nem kalandozok el, nálam ez abszolút egy 5/5-ös könyv. 

Újabb regényhez érkeztünk, amelyet a minikonyvklub miatt olvastam el :)

Naomi Novik - Rengeteg

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Történet:

A fülszöveget próbálom kiegészíteni annyira, hogy azért még se legyen spoileres. De persze, valamennyire az lesz, muszáj, különben semmit nem tudnék írni :) Az azért szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy a kiválasztott a főszereplő Agnyeska lesz. Ugye eredetileg az a cél, hogy 10 évig ott legyen a varázsló mellett a lány, majd elengedi, és jön egy másik. Agnyeskánál azért ez máshogy alakul, de itt már nem mennék bele a részletekbe. 

Ami tetszett:  :)  

Hogy nem volt egy percre sem unalmas a történet. Azt hittem hogy ez is egy tipikus olyan történet lesz (A varázsló után) hogy egy helyben fogunk toporogni a történetben és nem fogunk jutni sehova, de nem így lett, szerencsére. Agnyeska kezdeti félénksége és ügyetlenkedése nagyon hamar csap át egy olyan személyiségbe, aki fejest ugrik az izgalmakba, kalandokba, veszélyekbe. Folyamatosan történik valami, sosem ül le a történet, mindig van valamilyen újabb dolog, újabb csavar, újabb kihívás. 

Ami nem tetszett:  :( 

Agnyeska személyisége, és a varázsló személyisége. Ők ketten engem sajnos nagyon irritáltak. Agnyeska a folyamatos szerencsétlenkedésével amikor egyszerűen mindig történik vele valamilyen dolog ami miatt összekoszolhatja magát, na jó eleinte inkább csak sajnáltam. És ott van a varázsló. Aki viszont folyton mérges, folyton ideges, mindig kimért, mindig komoly. Komolyan nem emlékszem egyetlen olyan részre sem, ahol a varázsló mosolygott volna, vagy boldog lett volna, vagy csak szimplán örül valaminek (De ettől még lehet hogy volt, csak én nem emlékeztem). Nem gondoltam volna, de a végére nekem talán Kasja lett a kedvencem. Bár azt írtam az előző részhez hogy folyamatosan történik valami, és nem unalmas, valahogy mégsem jött át nekem teljesen az az érzés, hogy húú de olvasnám. A közepe fele egyszerűen nálam mintha elhalt volna kicsit az olvasási kedv. És még egyszer mondom (írom), nem a történettel volna önmagában baj, mert abban tényleg nem ült le a sztori, csak valahogy egyszerűen nálam volt az, hogy nem törtem magam hogy olvashassam. Bár hozzá kell tenni a végét már nem bírtam letenni.

Összességében:

3,5 / 5

Egyre szigorúbbak pontozok azt vettem észre magamon :) na de a lényeg, hogy nem tudnám konkrétan megmondani hogy mi is volt az, ami annyira nem tetszett benne, hogy megadjam a 4 pontot (elsőre megadtam, de ahogy írtam az értékelést közben pontoztam le magamban), mert egyébként érdekes történet volt, nem nagyon tudnám hasonlítani máshoz, a végére kaptunk egy jó kis befejezést, lezárt történetet, és mégsem tudnám azt mondani hogy ez egy nagyon jó regény volt. De azért örülök hogy elolvastam :)

Valahol olvastam hogy ez a regény egy Harry Potter és Narnia keverék, és valahol egyet is tudok ezzel érteni. Azzal a különbséggel hogy itt egyik főszereplővel sem tudtam igazán összebarátkozni, főleg a főszereplővel nem.

A történetről: Quentin Brooklinban nő fel, ott van egy legjobb barátja és annak a barátnője, akibe szerelmes de ez csak plátói. Majd átkerül egy varázsiskolába, ahol kiderül hogy van mágia a földön, és elkezd ott tanulni, ami által szinte minden más kapcsolatát a külvilággal elveszti. Azt gondolnánk, legalábbis a Harry Potter miatt, hogy a varázsiskola tele van izgalmakkal, de nem, ebben a regényben egyáltalán nem ez van, sokszor szinte untam az iskolás részeket, pedig azért voltak benne érdekes részek is, de mégis. Az igazi események jóval a suli befejezése utána kezdődnek.

A főszereplő: Quentin. A személyisége engem nagyon idegesített, és sajnos az ő érzésein, az ő látásán keresztül kísérhetjük végig az eseményeket. Folyamatosan utálja a világot, mindig van valami baja, sosem boldog, mindig keres valamit amitől majd jobb lesz... SPOILER (ha el szeretnéd olvasni jelöld ki a következő sorokat)
Engem nagyon idegesített, hogy basszus megszerezte Alice-t, szerelmes is volt belé, és mégis mi a francért kellett Janet-el is lefeküdnie?? Olyan mint egy elkényeztetett kölyök.. A végén pedig az a mártírkodás, hogy ő aztán mostantól elzárkózik a világtól.. De aztán elég egy kő, meg a barátai és hurrá, mehetünk királykodni. 
SPOILER VÉGE

Kicsit olyan érzésem van ezzel a könyvvel kapcsolatban, mintha nem lett volna biztos benne az író hogy mire is fektesse a hansúlyt a könyvben. Nagyon sok idő eltelik a könyv elejétől a végéig, ahol a tényleges "akció" történik. És addig is annyi minden történik, és mégis, én már szinte csak a végére emlékszem, mert az az igazán lényeges. 

Összességében azért tetszett, de a további részeket nem biztos hogy fogom olvasni...

Ismét egy olyan könyv, amit a mini könyvmolyklub (7) nélkül biztos nem olvastam volna el. Úgyhogy nagyon hálás vagyok, mert megint csak egy igazán jó kis könyvet sikerült választani.

Magyarországon vagyunk (legalábbis a legtöbb részben) ahol vámpírok vannak, sőt, már a politikában is benne vannak, és a főszereplőnk Bíró Borbála vámpírológus. Azt hittem tele lesz vámpírokkal, legalábbis hogy valamelyik főszerelő vámpír lesz, de nem. Leginkább emberek a főszereplők szerencsére.

Bevallom őszintén, engem általában nem érdekelnek a borítók, de ennél a könyvél sajnos ez döntött volna, nekem nagyon nem tetszik, olyan nem is tudom, nem profi benyomást kelt bennem, mintha gyerekkönyv borító lenne, vagy nem tudom. Nyilván ez egy teljesen szubjektív vélemény, de ha rajtam múlik tuti nem olvasom el a könyvet a borító miatt.

Viszont a tartalma nagyon tetszett, nem voltak benne eget rengető gondolatok, nagy magasságok, vagy mélységek, még csak vicces sem volt és mégis imádtam. Hogy hogy miért? Talán mert Bori annyira emberi benne, úgy értem, hétköznapi egy nem hétköznapi történetben. Szingli, két diplomával nem tud elhelyezkedni normális munkahelyen, idióta nagyképű a főnöke, virtuálisan ismerkedik... stb. Szóval abszolúte kedvelhető szereplő, és közben pedig itt vannak a vámpírok, táltosok, múzsa, vérmedvék, bikaszem, darts.. Szóval jó kis történet, és magyar írótól, ami mindig külön öröm :)

Viszont a folytatásokat nem biztos hogy elolvasom, de azért van rá kis esély :)

És a végére néhány idézet:

„Magyar nyakba magyar szemfog!”

"Sose bulizz vámpírokkal, ez alapszabály!

"A vámpírok nagy társadalmában mindenki halott, csak vannak, akik halottabbak."

És igeeeen, elindult első könyves blogom :)

Bevallom őszintén, az oka a blog indításomnak a mini könyvmoly klub, mert oda így sokkal egyszerűbb lesz elküldeni az értékeléseket, de aztán még az is lehet, hogy egy idő után több értékelést is felteszek :)

Nos akkor, olvasásra fel! :)