Újabb regényhez érkeztünk, amelyet a minikonyvklub miatt olvastam el :)

Naomi Novik - Rengeteg

Fülszöveg:

Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.

Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.

Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

„A Rengetegben minden megvan, amit Novik írásaiban szeretek, és ráadásnak némi óvilági mágia és a sötét tündérmesék zamata.” Patrick Rothfuss, A szél neve szerzője

„Vad, pezsdítő és mélyen, sötéten mágikus. Azonnal a klasszikusok közt a helye.” Lev Grossman, A varázslók szerzője

Történet:

A fülszöveget próbálom kiegészíteni annyira, hogy azért még se legyen spoileres. De persze, valamennyire az lesz, muszáj, különben semmit nem tudnék írni :) Az azért szerintem mindenkinek egyértelmű, hogy a kiválasztott a főszereplő Agnyeska lesz. Ugye eredetileg az a cél, hogy 10 évig ott legyen a varázsló mellett a lány, majd elengedi, és jön egy másik. Agnyeskánál azért ez máshogy alakul, de itt már nem mennék bele a részletekbe. 

Ami tetszett:  :)  

Hogy nem volt egy percre sem unalmas a történet. Azt hittem hogy ez is egy tipikus olyan történet lesz (A varázsló után) hogy egy helyben fogunk toporogni a történetben és nem fogunk jutni sehova, de nem így lett, szerencsére. Agnyeska kezdeti félénksége és ügyetlenkedése nagyon hamar csap át egy olyan személyiségbe, aki fejest ugrik az izgalmakba, kalandokba, veszélyekbe. Folyamatosan történik valami, sosem ül le a történet, mindig van valamilyen újabb dolog, újabb csavar, újabb kihívás. 

Ami nem tetszett:  :( 

Agnyeska személyisége, és a varázsló személyisége. Ők ketten engem sajnos nagyon irritáltak. Agnyeska a folyamatos szerencsétlenkedésével amikor egyszerűen mindig történik vele valamilyen dolog ami miatt összekoszolhatja magát, na jó eleinte inkább csak sajnáltam. És ott van a varázsló. Aki viszont folyton mérges, folyton ideges, mindig kimért, mindig komoly. Komolyan nem emlékszem egyetlen olyan részre sem, ahol a varázsló mosolygott volna, vagy boldog lett volna, vagy csak szimplán örül valaminek (De ettől még lehet hogy volt, csak én nem emlékeztem). Nem gondoltam volna, de a végére nekem talán Kasja lett a kedvencem. Bár azt írtam az előző részhez hogy folyamatosan történik valami, és nem unalmas, valahogy mégsem jött át nekem teljesen az az érzés, hogy húú de olvasnám. A közepe fele egyszerűen nálam mintha elhalt volna kicsit az olvasási kedv. És még egyszer mondom (írom), nem a történettel volna önmagában baj, mert abban tényleg nem ült le a sztori, csak valahogy egyszerűen nálam volt az, hogy nem törtem magam hogy olvashassam. Bár hozzá kell tenni a végét már nem bírtam letenni.

Összességében:

3,5 / 5

Egyre szigorúbbak pontozok azt vettem észre magamon :) na de a lényeg, hogy nem tudnám konkrétan megmondani hogy mi is volt az, ami annyira nem tetszett benne, hogy megadjam a 4 pontot (elsőre megadtam, de ahogy írtam az értékelést közben pontoztam le magamban), mert egyébként érdekes történet volt, nem nagyon tudnám hasonlítani máshoz, a végére kaptunk egy jó kis befejezést, lezárt történetet, és mégsem tudnám azt mondani hogy ez egy nagyon jó regény volt. De azért örülök hogy elolvastam :)